Hát nem vagyok egy szűkszavú, remélem, ezért nem leszek
kitiltva. Igaz egyszer kiírom magam, azzal elleszek egy darabig, sőt ti is, ha
reményeim szerint elolvassátok J
Na, erről tudok a legtöbbet írni. Ha valaki nekem azt mondja
10 éve, hogy 51 éves koromra már 8 éves rendszeres tornázás lesz mögöttem,
körberöhögöm. Most már csak azt sajnálom, hogy nem több a múlt J Tornának írom kitartóan,
nem edzésnek, bár nyilván az, de én azt a kifejezést meghagyom a sportolóknak.
Ez az egyik mániám.
A másik, hogy mikor sok kiló fölösleggel elkezdtem, olyan
torna kellett, amiben valamit tudtam produkálni. Ezért esett a választás, a jó
öreg alakformáló Calanetics-re. Amikor belejön
az ember, már érzi jótékony hatását, bár másik ismérve, hogy baromira unalmas. De
saját tapasztalat, hogy tetemes súlyfölösleggel, olyannak, aki nem mozgott
rendszeresen, kezdéshez tökéletes. El is voltam vele egy darabig, (akkoriban
még mindennap) majd a nagytesójára a Pilatesre váltottam. És heti ötre vettem
vissza, mert mindenhol azt olvastam, hogy pihenőnapra szükség van. Nekem úgy
jött ki a lépés, hogy hétvégeken hagyom el, egyébként meg reggelente, egy kis cukormentes
kávé után, mondhatni éhgyomorra kezdek hozzá a tornához. Más napszakban nem
működik, de már e nélkül se működök én se. Szóval rá lehet szokni, függőséget
okoz.
Persze a sok év alatt rengeteget változtak a szokásaim, az
erőnlétem is. Nyilván az utóbbi befolyásolja az előbbit.
Közbejött a szobakerékpár 5 éve, azóta abból van hetente 50-60
perc, majd jött a fitt labda, amit
megint nagyon szeretek, ehhez is van többféle „leckém” de leginkább a Pilates
jön be ezzel is. Súlyzóval is, szalaggal is megy a Pilates is, a labdás verzió
is. Zsírégető is van belőle, erősebb, gyengébb, váltogatom, ahogy a kedvem,
hangulatom, vagy épp fizikai állapotom engedi.
Szóval sokáig az általános jellegű, minden testrészt
megmozgató tornákra törekedtem, a most menő felgyorsult 20 percesek nekem nem
jönnek be. ( Péntek Enikő pl.) Semmi bajom velük, mindenki megtalálja a magának
valót, de amikor én kezdtem, még ott tartottunk, hogy kb. ennyi idő után indul
be a zsírégetés. Tudom ezek más jellegűek, de nekem kicsit olyan, mintha a
felgyorsult világhoz, kitalálták volna a felgyorsult tornát, edzést. Mert
manapság mindenki mindent gyorsan akar. Leginkább fogyni és izmokat növeszteni
egyszerre. Pedig ez az említett hölgy se a napi 20 percektől néz ki úgy, ahogy.
Természetesen én is azt gondolom, hogy mindegy mit, mennyit
és mikor. Mindenki megtalálja előbb utóbb a sajátját, és töltött káposzta receptjéhez
hasonlóan J
ragaszkodik is hozzá.
A fittebbek és/vagy fiatalabbak lépést tudnak tartani a korral,
a rövidebb, de hatékony összeállításokkal is.
Azok az egy órás kocogások a friss levegőn, ami minden
vélemény szerint egyedüli mozgásforma, ami minden testrészt megmozgat, már csak
a ráérőseké J.
Sajnos ebbe én se merek belevágni, itt a mi kisvárosunkban azt hinnék elment az
eszem.
Szóval engem sose érdekelt a pulzusszám, ma sem, ha jól
megizzadok, tudom csináltam valamit. Ott a mozgás öröme, a boldogsághormon.
Aztán, mivel a hasam a gyengém, egyszer csak azon vettem észre
magam, hogy Rubint Réka hasas 20 perceseit tolom a kerékpározás után…oda fért be.
A heti másik tekerés után a csípős-faros 20 perceket.
Amikor nagyon „erősnek” érzem, akkor jöhet Tatarek 60
percese, vagy egy kis Billy Blank Taebo. Jó fajtaJ
Ezeket mindig péntekre időzítem, akkorra már jól be vagyok járódva, és, ha netán
valamelyiktől izomlázam lenne, arra úgyse „ér” rádolgozni J a hétvégi pihenő pont
jól jön.
(Kalória egyenlegemben viszont most már kevésbé J, bár ekkor más jellegű
intenzívebb mozgást végzek, boltokban, vagy csak a háztartásban, a konyhában
kiváltképp családi ellátmányozás céljából, de úgy látástól mikulásigJ)
Hétfőn viszont mindig Pilatessel kezdek, ez a heti bemelegítés:-) van belőle
rengeteg, mikor melyikhez van gusztusom J.
És Bojtika, kedves, bizony én is beiktatok hetente, szerdánként
1 órácskát Laslie-vel, nagyon szeretem. Úgy 1 éve akadtam rá, van sokféle verzió
tőle, én nagyon keresem az utóbbiakat, az erősebbeket, de csak bemutatókat
adnak belőle…pedig egyre erősebbekre hajt a csaj. Tetszenek azok a tornák,
mozgásformák, amelyek „a valódi” nőknek készültek. Ez is olyan. Tolja, idős,
fiatal, vékony duci, nagyon kövér. Kezdhetik lassú tempóban, aztán, ahogy
erősödnek fokozhatják. Mellesleg szórakoztató, azon lehet röhögni leginkább,
hogy miként röhög LaslieJ
Engem a szemöldöke nem zavar BofyJ
De, hogy én mennyire az alapoknál kezdtem, arra folyton
ráébredek az új dolgok kapcsán. Mert Réka has-far-csípő gyakorlatai erősebb Pilates
gyakorlatok, csak kipurcanásig ismételve. „Séta” közben folyton figyelmeztet a helyes tartásra
a Laslie, hogy az a bizonyos „erőközpont” amit a Pilates hív így, miként
működjön. A Taebo-nál szintén ez a helyzet, koncentrál a hasra, ezt én amúgy erősebb
walknak tartom, vannak hasonlóságok.
Mondjuk a családom
nem tudja miket művelek én hajnalbanJ
Jobb is, mert meglenne nekik a napi
vígjátékJmozi,
ha végignéznénekJ.
Tudják, hogy tornázom, de nem tudják, hogy mit. Zárt ajtók mögöttJ szigorúan közönség
nélkül.
Amit most itt a nálatok szerzett ismeretek alapján
változatni próbálok, az Réka lecserélése. Nekem az ugrálós dolgok nem jönnek be,
tehát azok kilőve. Illetve van azért olyan, amiben helyben futás köti össze a
gyakorlatokat, próbálkoztam az ugrálást valami Laslie-s lépéssel kiváltaniJ
Alapjában véve én a mozgás terén nagy változtatást nem
tervezek, sok évbe telt, mire ez így kialakult. Mindig vannak új, nehezebb,
érdekesebb dolgok, amiket kipróbálok, ha működnek be is iktatom, de a változtatás
jogát, lehetőségét fenntartom, mert fő a változatosságJ
Hogy az erőnlétem miként alakult? Hát sokat, és nagyon jó
irányba. Sajnos azok a fránya zsírpárnák takarnak, de van alatta azért jó fajta
izomka is, érzem, nem folyok szét, úgy szoktam mondani, hogy jobban „összeállok”,
mint korábbanJ
Akik mindig látnak, azoknak nem tűnik fel, akik ritkán, azok
meg többféleképpen reagálnak. Egy fél órán belül két reakció, tavasszal miután
előkerült a nyári szerkóJ.
Egyik, hű, de jól nézel ki! A másik meg, sokat fogytál, nem vagy tán betegJ Pedig nem fogytam,
csak sok éve.J
Csak azt nem értem, miért nem sikerül ezt a rendszeres
tornás dolgot még iskolás korban összehozni az ember fiának, lányának. Az
eleven izgő-mozgó gyerekekből, hogy lesz könyvek, meg manapság már inkább
számítógép előtt görnyedő ifjúság. Olyanok, akik elsumákolják a testnevelést.
Na, erről még néhány oldalt lehetne regélni, de más tészta..bár erősen
idevágna.
Manapság azért egy hasznos divat a mozgás minden formája, de
inkább már felnőtt korban. Egyre jobban cifrázzák, még fogyókúra nélkül is.
Vannak, akik tudnak
fogyni úgy is, hogy nem tornáznak, de a leadott kilóktól függően a bőr igencsak
megsínyli. Meg a fizikum is. Nem lesz állóképesség. Szóval az kellene a mozgás.
De állítom, hogy a fogyózók nagy százalékánál egy pótcselekvés.
Egy nagyon hasznos, egészséges pótcselekvés, ha az ember nem esik túlzásokba,
ismeri a korlátait, és nem akar minden áron pont úgy kinézni, ahogy hasukon
lévő kockákból élő fitneszguruk. Sajnos van egy ilyen ismerősöm, aki már betege
lett a dolognak, már túlnő minden egészséges mértéken az igyekezete,
táplálkozást, mozgást tekintve egyaránt. Amit a finteszguruk évtizedeken
keresztül elkövettek magukkal, azt nem lehet ezekkel a villámtornákkal,
villámdiétával pár hónap alatt elérni. Úgy diétázni meg, hogy nincs mit leadni,
hát nem tudom…az gáz…főleg, olyan szemével, akinek meg van, lenne mitJ
Magam részére itt is az aranyközépút vált be, nem látom értelmét
túlhajtani magam, csak annyit amennyi jól esik, de azért érezze az ember a
porcikáiban.
Na, itt a vége fuss el véle… J
