Süssünk, süssünk valamit...

... de miből?
nagy kérdés, ha az ember lánya fogyókúrázik, netán életmódot váltana, vagy csak igyekezne megtalálni egy arany középutat, ami neki is bejön és a családnak. Bevallom, több ízben, szakaszosan a család a kísérleti alanyom. Amikor a  kenyérnél tartottam, bizony megszenvedték, már aki hagyta magát:-)

Bár a kenyér terén aránylag bevállalósak voltak, ott csak addig volt gond, míg rá nem találtam a megfelelő állagra. Utána cifrázhattam:-)

Sütemények esetében más a helyzet, mindig olvas, hall valamit érdekesnek ígérkezőt a kreatív háziasszony, és megpróbálja az asztalra varázsolni az eredeti után "szabadon".

A cukor az egyik nagy mumusunk. 

Bár jelentősen csökkent az utóbbi években a fogyasztásunk, nehéz megtalálni azt az alternatívát, amivel helyettesíthető egészségesen, szénhidrátszegényen és kalóriaszegényen.

Nagyon bele kell ássa magát az ember a dolgokba, hogy rájöjjön, szinte mindegy a kalória szempontjából, hogy milyen alapanyagokat használ. Ha nem akarunk nagyon elmenni a mű, az édesítőpöttyök irányába, nincs könnyű dolgunk. A nyírfacukor lehetne nyerő, de bizony a kalóriabázis szénhidrátcsíkját az is megdobja:-)
Ami még engem zavar, az a bizonyos fruktóz. Apukám, mint "időskori" cukorbeteg, ilyet kap havonta bizonyos mennyiségben receptre. Mivel ez nem megoldás, csak részben, ott vannak az édesítő pöttyök. Minden lekvár azzal készül náluk....

Gyakorlatilag lerágott csont, amiről most beszélek, hisz a cukor mellett, a másik két "nehezítő" körülményt, a zsiradékot és a lisztet is valamire cseréléni kellene fogyókúrában. De mire? A liszteknél is az a helyzet, hogy a kalória szinte ugyanannyi, lehet már mindenféle magokból, meg bolhából:-) való lisztet kapni. Nagyanyáink nem is tudom, hogy tudtak ezek nélkül  létezni:-) Messzire visszanyúlva  biztosan ismerték az őseink:-) Csak ők nem a neten rendelték, hanem megdolgoztak érte. És le is volt tudva napi kalóriaégetés:-)

Mennyire örültek annak idején a finomlisztnek, amiből csodás, könnyű, foszlós kelt tésztákat tudtak sütni, magas sikértartalma miatt. Mi meg épp e miatt száműzzük és kezdjük a teljes kiőrlésű liszteket használni. Persze nem tudjuk elfogadni, ahogy annak idején bevállalták a belőlük készülő tömör kenyereket, nekünk ebből is jobb kell, könnyebb, hisz a fehérből remekül működött. Azt szoktuk meg. Ezért nem sajnáljuk belőle a sikért:-), amiből ezekbe  a teljes kiőrlésű lisztekbe kevesebb jut. Ezért is lenne a teljes kiőrlésű egészségesebb.  Jó kis ördögi kör, ugye?

A másik, imádom, ahogy jól összekeverik a liszteket a házipékek...kenyérlisztből van benne a legtöbb, ehhez adnak  még mondjuk kétfélét, és amiből a legkevesebb van benne, arra keresztelik a kenyeret.
Persze ez apróság, aki nem akarja, azt nem tudják átverni a félreírt receptcímek. Jómagam is azt hittem "pékinas" korszakomban egy darabig, hogy biztos így kell. Ma már szeretem, ha a rozsos kenyér rozsos, a tönköly meg tönköly...mindkettőnek van egy külön karaktere, a rozsosnak főleg...nálam nem ér keverni:-)

Na és ugye anno mangalicazsír. Tudom a nagy, divatos diéta most ezt befogadta... bár azt nem, hogy jön ki a kalóriájuk:-). Tény, hogy az azért elérhető, nem olyan országidegen, mint a kókuszolaj.

Lassan vaj-margarin párharcot, a mangalica kontra kókusz váltja fel.:-) Mellesleg én zsírpárti lennék, a libazsírról külön meg kell emlékezzek:-) jó puha friss házikenyér serclijére kenve...jaj....na, no, ne. De szeretem én az olívaolajat, az extrát, a salátákon, sajton...sült krumplit beletunkolni:-) Mondjam még?

Tudom, ez se honi termék, és ahogy ennek kellett idő, talán a kókusz is meghonosul nálunk...talán.
Amit nem szeretek az a margarin. Süteményekbe használok, használtam, de kenyérre kenőset én nem tudtam megszeretni.

Na, hát, ha ezeket kihagyjuk, nem eszünk lisztes, cukros, zsíros dolgot, egészen biztos, hogy meg kéne mutatnia a mérlegünknek:-)

De akkor mi a fenének találták ki azt a sok csodás, csábító sütit. :-)) Nem igazságos, hogy sokan ehetik büntetlenül, extra mennyiségű porcukorral megszórva (fuj!, tényleg ezt nem szeretem rajtuk)

Ami megoldásnál tartok, egyik, hogy egészen pillekönnyű felvert édességeket kellene kreálni.Így egy nagyobbacska, de könnyű  szeletre se jut sok kalória. A másik, hogy gyümölccsel, zöldséggel(!!!) kellene felturbózni a kevert tésztákat és akkor ezek nedvesen tartják, nem lesz száraz, nem fog hiányozni belőle az olaj, zsír. Talán még a joghurtok is sokat segítenek.

Viszont az omlós tésztára, a kekszekre  nincs megoldásom, ha azt akarom, hogy finom is legyen.

A pogácsával meg egy baj van...abból én se tudok egynél megállni. Kettőnél sem. Édes sütiből beérem egy-(két:-) szelettel, de pogácsából egy tepsinyi is lecsúszna.

Azt hiszem lehet kísérletezni, valahogy úgy, hogy a család se sérüljön:-) meg a kalóriák se gyarapodjanak:-)